Beton alatt alszanak
Ne ébreszd fel
a beton alatt alvó bálnákat.
Oldalukban parkolóházak pihennek,
bordáik közé liftaknák szorultak.
Repedezett bőrükön kátyúk nőnek.
Reggelente autókat nyelnek el,
krómozott imádságokat,
hitelre vett jövőt.
Estére kiköpdösik a rendszámokat.
Falakkal húzott part ez a város,
a járdaszegélybe só mar.
Anyaszájú nőket nézek a buszon,
ölükben nejlonba csomagolt délután.
Megállók között a neved suttogják.
Ismételgetlek utánuk, amíg alattunk
alszanak a bálnák.
Van, hogy álmukban fordulnak egyet,
ilyenkor megbillen a kávé a csészében,
és valaki elejt egy mondatot.
Üdvözülésig hány lenyelt szó még?
A torkom szűk alagút,
folyik a fekete pikkelyű víz.
Az egyik bálna tüdejében lakunk.
Amikor levegőt vesz, huzat támad,
összekoccan két magány.
Ne ébreszd fel őket.
Ha a miénk is megfordul,
szétreped a város.
Testrajz
Az ember lánya kikötővíz.
Elmerül benne a toronyfény.
A dagály mindig visszatalál hozzá.
Ha késik, megsiratja.
A szavakat betűkre tördelve
norvég folyóknak ad nevet.
Hajából hálót sző,
befogni minden eltévedőt.
Az ember lánya
nyakkendőcsomók szelídítője.
Sokkal nehezebb
bánatokat hord a vállán.
Fogak alatt őrlődik
szépnek mondott fájdalommá.
Csuklójára száradt nyálában
feltorlódott szavak.
Reggel koldus,
este hentes.
Az ember lánya
piros szoknyában jár.
Háta széles.
Hasa vászon.
Ráncos kezeket ösztönöz.
Bőre mások hidegére takaró.
Szájába hervadt mondatokat
ültetnek álkertészek:
majd ők jól, majd ők kímélőn.
Fajtájának megfelelően.
Áprilisban mégis túllocsolják,
máskor párkányokon bortól ázik el.
Bólogatva hallgatja
őszinte anyák
hazug fiait.
Borító: Unsplash
